Sárosdi Pince

Sárosdi Ferencet a 90-es évek közepén a legnagyobb szekszárdi tehetségek között említették – például a Borkalauzban –, és bár országos sztár nem lett, neve ismerősen csenghet a borbarátok körében. Ráadásul nemcsak az ínyencek tudnak róla ezt-azt, hanem azok is, akik bevásárlásaikat a hipermarketekben intézik, és nem engedhetik meg maguknak a legdrágább csúcsborokat. Sárosdiék ugyanis azok közé tartoznak, akik nagy mennyiségben szállítanak jó árú tételeket közvetlenül a Corának vagy a Metrónak. A borász kifejezett sikerként említi egyebek mellett azt, hogy rozéjából 2004-ben több mint ötvenezer palacknyit értékesített. Nagyon fontos, hogy ne csak a minőség legyen rendben, hanem a mennyiség és az ár is, mondja erről. Hiszen a multik azokat a termékeket szeretik választékukban tartani, amelyek pörögnek. A lényeg, hogy a fogyasztó úgy érezze, jó vásárt csinált, amikor egy Sárosdi-bort választott a vacsorához.

Sárosdi mezőgazdasági technikumot végzett Palánkon. Nem a borászat volt a fő szakiránya, mégis csakhamar a szőlő közelében kötött ki. Mint sokan mások a borvidéken, ő is évtizedeket húzott le a termelőszövetkezetben, és már a rendszerváltás környékén ráérzett, hogy a borral érdemes lehet behatóbban foglalkozni. Családi vállalkozását feleségével együtt alapította 1991-ben. Eltökéltségét jelzi, hogy már 1992-ben szert tett egy hatfejes palackozóra. Nem egy országos népszerűségű pincészetről tudunk, amely még ma sem ért el fejlődésének, önállósodásának ebbe a szakaszába. Sárosdi Ferenc büszke rá, hogy H-0020-as a besorolási kódjuk, ami magyarra fordítva azt jelenti: az ország huszadikként üzembe állított palackozójával rendelkeznek.

A pincészet a kezdetek óta folyamatosan fejleszt és beruház – ahogyan Sárosdi Ferenc mondja, mindig a piac igényeinek és érdeklődésének megfelelően, a legnagyobb tudatossággal tervezik lépéseiket. Állandó napirenden van a borászat bővítése, szakaszosan telepítik újra területeiket. Mindemellett vásárolnak is szőlőt máig – mintegy 8,5–10 hektárról –, mivel „ha az ember egy bizonyos piaci szegmensben elfoglalja a megfelelő pozíciókat, meg is kell tudni tartani azokat”. Sárosdiék 1995 óta zajló új telepítésein jellemzően 4200 tőke zöldell hektáronként, s a fajták közt megtalálható a cabernet sauvignon, a merlot és a kékfrankos is. Évente 1,5– 2 hektárt igyekszenek megújítani 20 hektár körüli birtokukon. Vannak területeik Leányváron, az Előhegy-tetőn, a Tót-völgyben és a Strázsahegyen. A mester újabban a cabernet franc-ban hisz, továbbá sokat vár a pinot noirtól – hamarosan ebből az egyre keresettebb fajtából készült bora is lesz a pincészetnek –, amely által újra lehet fogalmazni a szekszárdi könnyed gyümölcsösséget. Sárosdi Ferenc úgy látja, a pinot noir jellegzetességei a híres kadarkára emlékeztetnek, de sokkal többet tud valójában. Sárosdi nem titkolja, hogy a kadarkában gyönyörű fűszeressége ellenére sem bízik. Igen nehéz belőle tényleg jó bort készíteni. Nem is mindig sikerül, tízévjáratból legfeljebb háromszor jöhet össze – véli Sárosdi Ferenc.

A pincészet szortimentje igen széles. Készítenek folyóborokat is, amelyeket másfél literes kiszerelésben értékesítenek a vendéglátásban, megvannak a sztenderd tételek, az ezer forint körüli és annál olcsóbb borokkal – a rizlingszilvánitól a rozén át a kékfrankosig, a merlot-ig –, és nem maradhatnak ki a komolyabb, sűrűbb, izgalmasabb, az ínyencek számára érdekfeszítő borok sem, amilyen a barrique cabernet sauvignon vagy a cuvée. Maga Sárosdi nem rajong különösebben az égetett új fahordókért – ezek nagyjából 10 százaléknyi arányban jutnak szerephez a pincéjében –, ám a közönség egy része szereti az ilyet, és kész az ő elvárásaiknak is megfelelni. A maga részéről úgy látja, a hagyományos ászokhordós érleléssel őrizhető meg a leghatékonyabban a szekszárdias gyümölcsösség és finomság.

Sárosdi Ferenc arra törekszik, hogy hosszan érlelhető, karakteres borokat készítsen, harmonikus zamatokkal. Ennek érdekében mindenekelőtt a szőlő savtartalmára figyel szüretkor, és elengedhetetlennek tartja, hogy a bor már palackozás előtt elérje a stabilitást. Kékfrankosa 5–8, merlot-ja 10, cabernet-je akár 15 évig is a csúcson maradhat. Ehhez bizonyos borok – pontosabban a hozzájuk felhasznált szőlő – esetében terméskorlátozásra is szükség van. Sárosdi Ferenc nyakas ember, mindenről határozott véleménye van – és nem példálózik meghökkentő számokkal. Azt mondja, a tőkénkénti terhelésnél 1,5 és 4 kilogramm közötti értékekkel kísérleteznek. Úgy látja, másfél kiló alá nincs értelme menni – olyan vállalkozás nincs, amely fejlődni tud akkor, ha tevékenysége nem rentábilis –, de csodaszámba menő eredményt sem hoz a radikalizmus a löszös-agyagos talajon. A cabernet-tőkéken kevesebb, a rizlingszilvánin jóval több termést hagynak, hiszen mindenhez a megfelelő módszereket kell alkalmazni.

Mint már említettük, a Sárosdi Pince korrekt, hosszú távú, közvetlen munkakapcsolatban van több hipermarketlánccal, míg kiemelt minőségű boraikat az In Vino Veritas forgalmazza. Eladnak bort helyben is: a pincészetnél történő értékesítés 2006 nyarán mintegy 25–30 százalékos. A borász azt sem bánná, ha ez az arány a jövőben 50 százalék közelébe emelkedne. Nagyon fontosnak tartja ugyanis a borturizmust, és örömmel veszi, hogy minden hétvégén érkeznek érdeklődők. Az embereket mindazonáltal kizárólag borral már képtelenség a borvidékre csalogatni – vallja. Komplex szolgáltatásokat kell nekik nyújtani, ezért is alakítottak ki hat szobát, ahol megszállhatnak a vendégek. És ezért van szükség arra is, hogy a borvidék borászai, vendéglátósai, turisztikai szakemberei összefogjanak, és egyben kínálják fel mindazt a természeti és kulturális kincset – a szekszárdi kékfrankostól a Gemenci-erdőn át Tolna megye székhelyének nevezetességeiig –, amelyekkel kellemes napokat szerezhetnek az ide érkezőknek.