Szekszárd zRt. Pincészet

Ha Liszt élne, bizonyára ma is élénk levelezésbe kezdene a pápával, mint anno, hogy a szekszárdi bort és a Liszt Pincészetet népszerűsítse. Minden oka meglenne rá, hiszen a pincészet a 90-es évek eleje óta folyamatosan a megújulás állapotában van. Köszönheti pedig mindezt a Twickel családnak, amely házasság révén került a Zichy családdal rokonságba. A Zichy család mindig nagy hangsúlyt fektetett a borászkodásra, ez az anyai örökség mély nyomokat hagyott az ifjú báróban, aki büszke arra, hogy nemcsak külföldi befektetőként, de félig-meddig magyarként munkálkodhat a magyar bor régi dicsőségének helyrekalapálásában.

A projekt ’93-ban kezdődött, először is a fő részvények megvásárlásával, majd ’94-ben komoly összegeket fektettek a borászat technológiai felturbósításába. Volt mit bíbelődni ezzel, hiszen a borkombinátos időkben egészen más piaci igényekre szabták a technológiai hátteret. A kombinátellenes érzelmekkel amúgy is keményen meg kellett küzdeni. Az ültetvények azonban még a technológiánál is nagyobb átszervezésre szorultak. Átstrukturálták a fajtaszerkezetet, normalizálták a térállást, bevezették a hozamkorlátozást, amit ma már egyetlen valamire való birtok sem nélkülözhet, egyszóval a pincészet az utóbbi hat-hét évben látványos metamorfózison ment keresztül.

A mai cégfilozófia pedig már így hangzik: nagy minőséget nagy mennyiségben! A 230 hektáron termelő Liszt Pincészet mára már mindent ezzel a minőségorientált szemmel néz, ennek szellemében fogalmazták újra a termékpiramist is, amelynek alján továbbra is a zeneszerző portréjával díszített, szerencsés kézzel újradizájnolt palackok sorakoznak. Mára ezek a borok is meghökkentően jók lettek, minőségük tudatos emelése a cég politikájának fontos mozzanata. A középső polcon a Chateau Kajmád-borok foglalnak helyet, melyek a bárói rezidenciáról kapták nevüket, és szépen közvetítik a hely szellemét, ahol születtek. Legfelül a Domaine Gróf Zichy borcsalád hosszan érlelt csúcsborai találhatók. E felső emeleteknek 40 hektárnyi újrastrukturált, hipermodern ültetvény a hardverje, az ezen a grádicson sorakozó nobilis és magyaros borok fejezik ki talán legjobban az ifjú báró eszményeit és Szekszárd géniuszát.

Mi is ez a boreszmény? A báró úr, aki egyébként becsülettel és sikerrel küszködik a magyar nyelvvel, itt néhány szó erejéig angolra vált, fruity, dark colour, length. George A. Baron von Twickel elegánsan barrikolt borokra gondol, melyeket 2/3 rész világfajtából és 1/3 rész hungarikumból szűrnek. Az ifjú báró felskiccel egy francia és ausztrál hatásokat tükröző képet, amely valahol a bordeaux-i és az újvilági ideálok között lebeg félúton, és a csúcsminőségről szól, mert bűn lenne kommersz borokat készíteni Szekszárd legjobb dűlőiről.

A Liszt Pincészet szakmai arculatváltásának kulcsembere a fiatal, istenadta tehetség, Gál József. Ő igyekszik kikeverni azt a szekszárdi csúcscuvée-t, mely a báró bordeaux-is eszményeit, Szekszárd páratlan adottságait és az ő kicsit burgundiasabbnak tűnő szimpátiáit szintetizálja. A fiatal borász ’99-ben került ide, érkezése új fejezetet nyitott a borászat történelmében. Elképesztő energiák mozgatják a fiatalembert, akinek szabadon szárnyalhat a fantáziája, lubickol az alkotás számára biztosított játéktereiben. Átalakít, újrastrukturál, megállás nélkül azon jár az agya, hogyan lehet még magasabb minőséget kicsalogatni fajtából, tájból, dűlőből. Ő a biztosítéka annak, hogy a pincészet borkészítési filozófiája ne csak jól hangzó frázisok gyűjteménye, hanem palackba zárható valóság legyen. Mindezt így fogalmazza meg Gál:

„Az első és legfontosabb, hogy csak saját termesztésű szőlőt dolgozunk fel, hiszen a minőség kulcsa az ültetvényekben van. A hagyományos borászati eljárásokat a legmodernebb technológiával ötvözzük. Nagyon fontos szempont, hogy a régióra és a szőlőfajtákra jellemző ízvilágot a borban is megőrizzük, ennek érdekében a lehető legkevésbé avatkozunk bele a bor életébe. Minden olyan borászati beavatkozást mellőzünk, amely olyan anyagoknak a borba juttatását célozza, amelyeket a bor természetes módon nem tartalmaz. Nem elhanyagolható szempont, hogy az ültetvényekben és a borászati feldolgozás során egyaránt vigyázunk a környezetre.”

Szóval, ha Liszt ismerné Gál Józsefet, minden bizonnyal komoly opusokat szentelne neki Történelmi arcképsorozatában.