Tüske Pince - Halmai Csaba

A Tüske Pince Halmai Csaba bortermelőt jelenti. Ő maga hangsúlyozza a „pince” és a „bortermelő” szavakat. Itt ugyanis nincs látvány-kóstoltató, egymásra nyergelt barrikhordó sorok, román kori altemplomot formázó pince. Ami van, az egy szerény kis tanyaépület az 1800-as évek végéről a pincesoron, gót boltozatú, vagy ahogy szekszárdiasan mondják, szamárhátas pincével, amelyen sok néznivaló nem akad, viszont jó a statikája és a klímája. Halmai Csaba felesége örökölte még anno a nagyapjától, aki nyolcvanévesen vígan kitalicskázta még a földet, ha kellett. Hát őt hívták Tüskének, ez volt ugyanis az öreg ragadványneve. Nem mintha szúrós természettel áldotta volna meg az ég. Vidám ember volt egész életében. Az iránta való tiszteletből viseli a nevet a pince, amit azóta kicsit kipofoztak, bevezették a vizet és az ipari áramot. Ide érkezik minden szüretkor a 4–500 mázsa szőlő. Halmai úr népszerűségi indexe ilyenkor jelentősen csökken, autójával ugyanis kénytelen elállni az utat, minek következtében a szűk pinceutcában kisebb forgalmi dugó alakul ki.

Szóval Halmai Csaba szisztematikusan, lehetőségeihez mérten aprócska lépésekben haladgat előre. Egyébként mindig köze volt a szőlőhöz. Kertész végzettségű szakember, nem esett nehezére bepillantani a borászkodás kulisszái mögé. Szerencsére volt kitől tanulnia, a szekszárdi téeszben együtt dolgozott Dúzsi Tamással, de akadtak mások is a nagyok közül, akik készségesen beavatták a bogyózás, erjesztés, ülepítés, fejtés, érlelés művészetébe. Okos ember persze a saját tapasztalataiból tanul leginkább, úgyhogy az indulás óta eltelt 10–12 év alatt Halmai Csaba igazi bortermelővé avatódott. Még Bordeaux-t is megjárta, rácsodálkozott a nagy borvilágra. De aztán a borvilág is visszacsodálkozott őrá. A 2003-as kékfrankosa kvalitásait Brüsszelben aranyéremmel jutalmazták.

Ettől persze nem szállt a fejébe a dicsőség, de nyugtázhatta, hogy a bor nyelvén megérteti magát bárhol a világban. Ezzel a visszaigazolással a háta mögött a traktor is könnyebben fordul a sorok között. Halmai Csaba is tisztában van vele, hogy a bor minősége a szőlőben dől el. Kényesen vigyáz arra, mit hova telepít, hogyan műveli a gyümölcsöt. Az ültetvények amúgy adottak voltak, főleg a kárpótlásból sikerült szert tenni rájuk. Aztán meg a munkagép méreteihez volt kénytelen telepíteni a sorokat, de vallja is, hogy 2,40 m-nél kisebbre akkor nem csökkentené a sortávolságot, ha tehetné. Véleménye szerint a szél és a megvilágítás miatt erre a sortávra van szüksége a szőlőnek.

Halmai Csaba jelenleg 10 hektáron tevékenykedik, ebből nyolc saját, a többi bérelt terület. Kis Baranya-völgyben 2,5 ha kékfrankos, Hidaspetrén 4,5 ha merlot, Baranya-völgyben 1,8 ha cabernet franc, Leányvárban pedig 1,3 ha kékfrankos + 1,5 ha bérelt zweigelt fölött rendelkezik. A sokféleség Szekszárdon nem szétszórtságot, hanem éppen ellenkezőleg, koncentráltságot jelent. A különböző fekvésű dűlők mindegyike rendelkezik valami sajátos, csak rá jellemző karakterrel, és ezek együtt vagy külön-külön, de mindenképpen a terroir-ról beszélnek. Vagy a tájjelegről? Vajon mi a különbség, kérdezem a borászt, de Halmai Csaba máris kijavít.

Bortermelő. Semmiképpen sem érzi magát borásznak. A borász, állítja, magasabb háttérismerettel rendelkezik. Mindkettő hasonló eszközökkel dolgozik, de van különbség az előállításban és technológiában. Egy borásznak borászata van vagy pincészete komoly technológiai háttérrel. A bortermelőnek van egy pincéje, szerény eszköztára. A végtermék között talán nincs akkora különbség, mint ahogy azt sokan állítják. Van jól megcsinált bor és van jó bor. Mindenesetre Halmai Csaba nem tartozik azok közé, akik a bort már-már fétisként kezelik. Ő ennél, azt hiszem, racionálisabb alkat. Amúgy meg érdekesebb a második vonalba tartozni. Persze neki is vannak ambíciói. A jelenlegi 15 000 palackról 30 000 palackig növekedni például. Pincéből pincészetté válni, talán. De ez a jövő zenéje.

Egyelőre a helyzet az, hogy az össztermés 20%-a kerül 0,75-ös palackba, a többit pedig kétliteres kiszerelésben folyóborként értékesíti a borosgazda. A palackozott tételekkel többnyire a Wine World borház polcain találkozhatunk, a lédiggel pedig magánál a termelőnél. Ha Szekszárdon járunk, telefonos egyeztetés után, termelői borkimérés címén igen jó minőségű, gyümölcsös tájborhoz juthatunk. Mert ne feledjük, a palackos bor előszobája a folyóbor.