Bodri Pincészet (Étterem, bormúzeum)

A Bodri család hatalmas borászatot hozott össze az elmúlt években. A Faluhelyen található ízkupolás, igazán impozáns látványt nyújtó pince nyolcvanezer téglából épült, az ismert szekszárdi mester, Heimann Ferenc – Heimann Zoltán bátyja – irányítása mellett. A boltívek alatt katonás rendben sorakoznak a jórészt barrique, illetve öthektós hordók. És ha az, ami a szemet gyönyörködteti, nem elég, az érlelődő borok finom illata végképp lenyűgözi a látogatót. Egy érdekesség: mire ez a könyv megjelenik, addigra valószínűleg elkészül a pincében a borkút, amelynek egy-egy csapjából fehér-, illetve vörösbort lehet majd „csapolni”.

A legmodernebb koracél tartályokkal teli feldolgozó évi kétszáz tonna szőlő fogadására is képes, Bodriéknak tehát van szabad kapacitásuk. Annál inkább, hogy a 2004-es évjáratból még – idézőjelben – csak 40 ezer palacknyi boruk készült. 2005-ből várhatóan másfélszer több, akár 65 ezer palack is kikerülhet a borászatból. A későbbiekben elképzeléseik szerint ezer hektoliter körülire bővülhet termelésük. A palackszám ennek megfelelően 100 ezerre emelkedhet. Gyakorlatilag már most szinte kizárólag – 90 százalékban – saját termelésű szőlőt dolgoznak fel.

A család iparkodása nemrégiben vett nagy lendületet, akkor, amikor zöldmezős beruházás keretében felépítette az itt dicsért új pincészetet. Ezen az objektumon is látszik, változatlanul nagy hangsúlyt helyeznek a vendéglátásra: a kóstolóhelyiségben például nem kevesebb, mint hetven főt tudnak fogadni egyszerre. Mint ottjártunkkor kitűnt, nemcsak az ínyenc, hanem a mulatós vendégek igényeinek a kiszolgálására is berendezkedtek. Ezenfelül Szekszárd belvárosában is nyitottak 2004-ben egy pinceéttermet-bormúzeumot, ahol megint csak van hely bőven: ott százhúsz borkedvelő kortyolgathatja egyidejűleg a legjobb Bodri-borokat.

Az előzményekről azt kell tudni, hogy már az ötödik generáció öregbíti a família hírnevét. A mostani vállalkozás felemelkedése 1992-ben kezdődött, akkor nyílt meg a Bodri-borozó, ahol kezdetben folyó változatban értékesítették termésüket. Jelenleg hárman munkálkodnak a további előrelépésen. Idősebb István a nagy öreg, aki még ma is teljes erejével kiveszi a részét a munkából. Ifjabb István a borokért felel, Tibor pedig – a másik fiú – a vendéglátásban és a kereskedelemben mozog otthonosan.

1997-ig csupán három hektáron termeltek, mesélte István, ám az ezredfordulón alaposan beleerősítettek. Olyannyira, hogy ma már huszonöt a hektárjaik száma, ami szekszárdi léptékkel mérve középpincészetté emeli őket. Ültetvényeik jórészt Faluhelyen és a Gurovicában találhatóak – ifjabb Bodri István szerint az utóbbi, déli kitettségű terület a legjobbak egyike a borvidéken –, és vannak kisebb parcelláik a Csötönyi-völgyben, a Gesztenyésben, az Iván-völgyben és a Baktán. Szőlőfajta-választékuk tipikusan szekszárdi – miért is lenne más? Fehérben az olaszrizling és a sauvignon blanc viszi a prímet, kékben a kadarka, a kékfrankos, a két cabernet és a merlot. Bodriék is azok közé tartoznak, akik már telepítettek pinot noirt, mert sokat remélnek a Burgundiának világhírnevet szerzett fajtától.

A borok szortimentje csak részben esik egybe a felsoroltakkal. Az olaszrizling és a sauvignon blanc még stimmel, ám van még egy fehérboruk, mégpedig kadarkából. Héjon tartás nélkül, hűtött erjesztéssel készül a színére cáfoló módon a kadarka illatát meggyőzően bemutató borkülönlegesség. Rozéjuk kékfrankosból származik, aztán van kadarka vörösben, valamint kékfrankos válogatás és bikavér is. A nevezett kékfrankos legutóbb a fajta borai közt a legmagasabb pontszámot szerezte az országos borversenyen, s ezzel értelemszerűen aranyérmet szerzett. Ugyanott szerepelt kitűnően az Optimus nevet viselő 2003-as csúcscuvée-jük – a latin bornevek versenyébe Bodriék is beszálltak tehát –, amely csak a jó évjáratokban kerül piacra, és cabernet sauvignonból, cabernet franc-ból és merlot-ból állítja össze a borász. A pincészet legnagyobb mennyiségben készülő terméke a kékfrankos alapú Civilis, amelyet Bodri István középpolgári borként jellemez. Csupán ebből a szolid árú, 1080 forintos borból mintegy negyvenezer palack várható 2005-ből.

A koncepció az, hogy kiváló szőlőből kiváló bort készítsenek. Ennek jegyében ők is élnek a terméskorlátozás eszközével. Ez néha túlontúl jól sikerül. Például 2005-ben a legjobb szőlők esetében egykilós terhelést szerettek volna elérni tőkénként, ám a természet közbeszólt, így néhol előfordult, hogy mindössze hatvan dekagrammot szedhettek le. A borok minél nagyobb hányadát helyben szeretnék értékesíteni, másfelől azonban minél több helyre el akarják juttatni termékeiket– bár jelen vannak már számos étteremben, a fővárosban és vidéken is. Budapesten a Magyar Borok Házában lehet megvásárolni a Bodri-választékot.

Bodri István úgy látja, Szekszárd egyre népszerűbb lesz a borbarátok körében. Szép számmal érkeznek a turisták, noha bőven van még hová fejlődni. Erről a borász azt mondja: inkább járjanak a várható fejlemények előtt, mintsem, hogy lemaradjanak a későbbiekben. Az is lényeges szerinte, hogy minél több minőségi szálláshely várja az érdeklődőket a városban és a környékén. Bodri István elmondta, mennyire örömteli, hogy a borvidéken egyre nagyobb az összefogás, mind a különböző generációk borászai között, mind a szép számban jelentkezett fiatal termelők körében.