Heimann Családi Birtok Kft.

Mióta Heimann Zoltán két és fél évvel ezelőtt hazaköltözött Szekszárdra, sok minden megváltozott nemcsak a családi borászati vállalkozás, hanem – nem túlzás – a borvidék életében is. Heimann energikus, lendületes ember, nem véletlenül került annak idején a Béres Rt., utóbb a Bábolna Rt. élére, és nem véletlenül emlegették pár évvel ezelőtt egészen magas posztok várományosaként. Ilyeneket mindazonáltal nem fogadott el, sőt: kisvártatva mindenestül szakított az országos léptékű dolgokkal. Vagy lehet, hogy csak azt hitte, szakíthat velük? Mert az a helyzet, hogy időközben ugyan másmilyen természetű, de mégiscsak országos – sőt bizonyos értelemben annál is fontosabb – dolgokba vágott bele megint. Itt most a független borászok szervezetében, a Pannon Bormíves Céhben vagy a formálódó Magyar Bormarketing Kht.-ben végzett munkájára utalunk, amely szervezetek feltehetően működnének nélküle is, de hogy, az sem vitás.

Ezenfelül Szekszárdon bankárkodva és borászkodva is hajt, tesz-vesz, iparkodik. Tulajdonképpen ki más lehetett volna a borvidéki hegyközségi tanács vezetője, ha nem ő? – tehetjük fel a költői kérdést ez ügyben is. Nem csupán saját és családja boldogulásán dolgozik tehát, szervezi a borvidéket is, mindig újabb és újabb ötletekkel, tervekkel hozakodik elő, ráadásul azok egészen túlnyomó részét meg is valósítja.

De térjünk rá Heimann Zoltán saját borászatának tárgyalására. A Heimann Családi Birtok meglátásunk szerint felemásan indult. Boraik ott voltak a borszaküzletekben és a köztudatban már a 90-es évek eleje óta. Sokan meg is kedvelték azokat, ám az igazi áttörés jó ideig váratott magára. Ahhoz, hogy a helyzet alapjaiban változzon meg, legelébb is arra volt szükség, hogy Heimann Zoltán és felesége, Ágnes mindenestül kezébe vegye az irányítást. Ennek első körben a területek megújítása – ehhez az egri Gál Tibor adott jó tanácsokat –, a másodikban az új pincészet felépítése lett a következménye. A jó borok ezután – kis túlzással – már jöttek úgyszólván maguktól.

A birtok ma valamivel több mint húsz hektáron gazdálkodik. Heimann Zoltán nem tervez nagyarányú bővítéseket, azt mondja, megállna ennyinél. Kis engedményt tesz: ha valaki apró gyöngyszemeket kínálna a legszebb völgyekben, feltétlenül elgondolkodna a lehetőségeken, ismeri el. A legtöbb Heimann-szőlő a Baranya-völgyi- és az Iván-völgyi-tetőn zöldell. Merlot-ból, kékfrankosból, cabernet franc-ból van a legtöbb, telepítettek kadarkát is, valamint most divatosodó fajtákat, mint a syrah és a pinot noir, és a továbbra is különlegességnek számítókat, mint a viognier, a sagrantino és a tannat.

Heimann Zoltán és Ágnes eminens célja, hogy természetes borokat készítsen, amihez mindenekelőtt a legjobb területeken termett, a legszigorúbb kívánalmaknak megfelelő módon termelt, nagyon jó szőlőre van szükség. Heimannék el akarják kerülni a kaliforniai hullámot. Szerintük nem a vastag, extrakt- és koncentrációbajnok, édeskés vörösboroké a jövő Szekszárdon. Hanem a könnyedségé és az eleganciáé. Jó ivású, harmonikus, érett, vibráló borokat szeretnének. Fittyet akarnak hányni a divatokra. Ezért van, hogy fehérben nem a chardonnay-ra és a sauvignon blanc-ra koncentrálnak, hanem a viognier-ban keresik a tartalmas gyümölcsösséget. Meg az, hogy miközben mindenki rozéban nyomul, ők Fuchsli néven sillert csinálnak évek óta – jelentős sikerrel. Meg az, hogy miközben immár a Szekszárdi borvidéken is bordeaux-i típusú cuvée-k – cabernet-kből, merlot-ból – a nagyborok, addig Heimannék csúcsházasításának a kékfrankos képezi az alapját.

Ezeket szolgálja a technológia is. Amely a lehető legmodernebb, ám a munkamódszerekben a manufakturalitás felé igyekszenek mozdulni. Mind nagyobb szerephez jutnak a fakádak, minden bor jár fahordóban. Kis tételek – nagy odafigyelés. Kis terhelés – komoly borok. Valahogy így. A Heimann-pince egyébként – amelyet természetesen egy másik Heimann, Ferenc, Zoltán bátyja épített – nagyon szép, és nem kevésbé szép tételeket rejt. (És akkor még az egészen kivételes kilátásról nem is értekeztünk, amely a borház elől elénk tárul.)

Az a meglátásunk, hogy a 2002-es és a 2003-as évjárat hozott igazán figyelemre méltó előrelépést Heimannéknál – noha korábban is akadtak szép boraik bőséggel. Mostanság igencsak kedveljük a merlot-t, nagyon szeretjük a Cervaest – leánykori nevén: Cervus –, a frissiben a képbe került pinot noirt, még inkább a változó összetételű Stílusgyakorlatot. Innen még tovább vezet az út felfelé – ha felidézzük mondjuk a 2004-es cabernet franc-t, amelyet hordóból kóstolhattunk, nem mondhatunk mást.

A birtok évente hatvanezer palack bornál tart, és nem valószínű, hogy ez nagyságrendileg változik. Mintegy százezerig juthatnak el, ha minden termőre fordul. Ez így jó – mondja Heimann Zoltán –, nem vagyunk rákényszerülve, hogy bemenjünk az áruházakba, elég, hogy egy-két borszaküzletben és néhány étteremben jelen vagyunk. Kényelmesen, szép lassan építkezünk – teszi hozzá. Nemcsak azért tűnik úgy, mert maguk is ezt mondják: Heimannéknál minden kerek.

Bizonyára az is marad. 2008-ban lesz 250 éves az első írásos emlék, amely említi a Heimannokat Szekszárdon. A gyerekek képviselik a tizedik generációt a borvidéken. A 2006-ban érettségizett ifjabb Zoltán úgy döntött, kertészmérnök lesz. Ebben apja szerint Szepsy István szellemisége is óriási szerepet játszott. Ám nekünk úgy tetszik: örökölhetett is valamit felmenőitől.